Az első Kálvin-életrajz írója Théodore de Bèze, a reformáció második nemzedékének jól képzett teológusa, a genfi zsoltárok egyik szövegírója, Kálvin genfi szolgálatának folytatója. Bevallása szerint a reformátor életének tizenöt éven át volt szemlélője és halálának is szemtanúja. Egy évtizeddel Kálvin elhunyta után úgy érezte, hogy tartozik mestere emlékének, az addigra már elfeledett helyű, jeltelen sírnak, a reformáció ügyének és a jövőnek azzal, hogy amit tudott és látott, amit tapasztalt és átélt, papírra vesse. Mint írja: „...a legteljesebb joggal tehetek bizonyságot afelől, hogy ez az ember úgy életében, mint halálában a keresztyén lelkületnek legeslegszebb példányképe lehet mindenkinek..."