Illúziók és félelmek helyett kiteljesedés

Hogyan lehetne a harmonikus házasság kedvéért a társadalom olyan kitüntetett alapértékeiről, mint az egyéni szabadság, az autonómia és az önmegvalósítás? Hagyjunk fel minden idealista elképzeléssel (leendő) párunkkal kapcsolatban? Tényleg nem létezik a „tökéletes lelki társ”? Hogyan állíthatnánk le magunkban az úgynevezett „hibakereső automatát”, vagyis azt a belső hangot, berregő kis masinát az agyunkban, amely pillanatok alatt képes kimutatni a másik hibáit? Megéri-e a szexualitásról, valamint az anyagi jólét megvalósításáról a jellemre irányítani a figyelmet, az egyéni boldogság helyett a közösségépítést helyezni a középpontba? "Először a barátság szempontjából rostáljuk meg a jelölteket; nézzük meg, ki az, aki jobban megért minket, mint mi saját magunkat, s akinek a puszta jelenlététől is jobb emberré leszünk. Ezt követően nyugodtan felmérhetjük, hogy lehet-e szerelem, illetve házasság is ebből a barátságból" – indítványozzák Kellerék.