„A társadalom egésze nem tudja, mihez kezdjen a férfiakkal. Az elmúlt harminc évben megpróbálták a férfias magatartást érzékenyebbé, biztonságosabbá, kezelhetőbbé és, valljuk be, nőiesebbé tenni, most viszont számon kérik a férfiaktól, hogy nem eléggé férfiasak. A fiúk csak fiúk maradnak, sóhajtanak.Mintha a felnőttséghez annak is hozzá kellene tartoznia, hogya férfi felhagy a vadonnal és a kóborlási szenvedélyével, végérvényesen letelepszik és Polly néni társalgójában talál otthonra. „Hová tűntek az igazi férfiak?”, teszik fel gyakran a kérdést beszélgetőműsorokban és frissen megjelent könyvekben. Arrakértétek őket, hogy változzanak nőkké, mondanám. (...)Nem, a férfiaknak másra van szükségük. Mélyebben meg kell érteniük, hogy miért vágynak kalandokra, harcokra és Szépségre – és Isten miért éppen ilyennek teremtette meg őket. És azt is jobban meg kell érteniük, hogy a nők miért vágynak arra, hogy harcoljanak értük, hogy kalandokba keveredjenek, és hogy ők testesítsék meg a Szépséget. Mert őket is Isten teremtette olyannak, amilyenek.” John Eldredge nagy port kavart, tucatnyi kiadást megélt, New York Times bestsellerlistás könyve negatív kritikát is kapott, de számtalan féfi életét újította meg az amerikai Kongresszustól a kolumbiai börtönökig és az ausztráliai tanyáktól a kelet-európai teológiai szemináriumokig.